2011. szeptember 29., csütörtök

Hallstatt

Pár képre vártam a barátainktól, akikkel együtt voltunk ezen a túrán. Így hát folytatom.









115 km áll előttünk Hallstattig a Sölkpass hágón(1790 m) keresztül. Később megnéztem egy tájékoztatót, csak gyakorlott vezetőknek ajánlják. Ezzel nem is volt hiba, csak az időjárással. Sajnos esett és a pára és köd beborította a hegyeket, amik között autóztunk. Mindenesetre éreztük ez erős emelkedőket és a kanyarokat.


Itt találtam egy videót, belenézhettek Ti is, mit láthattunk volna az érzések helyett.


A következőket egy prospektusból másolom:

A hallstatti sóbánya története hosszú századokra nyúlik vissza, melyet igazi kalandok közepette fedezhetünk fel. Miután feltornásztuk magunkat a panorámafelvonó segítségével a hegyre, megkezdődik az időutazás egészen a Kr.e. 1. századig.

Megismerkedhetünk az akkori és későbbi korok vívmányaival, felfedezéseivel a fehérarany-bányászat terén, eközben bányakocsival haladunk végig a járatokon, kipróbálhatjuk a bányászok csúszdáját és megcsodálhatjuk a földalatti szikes tavat is. Hallstatt és a mellette elhelyezkedő hallsatti tó csodálatos látványával a világörökség része.


A képeken látszik, hogy sajnos továbbra is esett az eső a hegyen is és később a városban is. Kicsit csapzottan érkeztünk a bányába és öltöztünk be bányásznak. Érdekesség, hogy hegynek fölfelé bányásznak, ezért is kellett lecsúsznunk a csúszdán, ahol még a sebességünket is mérték. Én kicsit óvatos voltam, de a férjem 29 km-s sebességet ért el, ezzel a látogatócsoportban (kb.50 fő)a második leggyorsabb volt.

A városka egyetlen utcája pedig gyönyörű.A házak egymás fölé épültek a hegyoldalba.Autóval, a szállítókocsikon kívül, behajtani tilos.

A visszútra már inkább az autópályát választottuk, hiszen úgyse láttunk volna semmit a hágón keresztül.



















2011. szeptember 21., szerda

Kézimunka, népviselet Stájerországban









Ez bizony egy óriási téma, így hát csak néhány személyes benyomásomat írom le.

Ausztriában sokkal többen kézimunkáznak mint nálunk. Szinte minden faluban, ahol bolt van, lehet kézimunkához, kötéshez, horgoláshoz, varráshoz anyagot, fonalat cérnát kapni. Gyakran botlik az ember népviseleti ruhákat árusító boltokba is. A mi kis falunban is volt egy ilyen bolt.

És az emberek, fiatalok idősek szívesen hordják ezeket a ruhákat és ahogy láttam, nem is mindig csak ünnepi alkalmakkor, templomba.

Ezekhez a ruhákhoz pedig gyakran készül kézzel kötött kabátka, sapka, sál, kendő, zokni. Zoknikötő fonalakból is óriási a választék és nem is megfizethetetlen áron.

A népviseletek persze nem olcsók, legtöbbször gyönyörűen megvarrt darabokról van szó. Mutatok is példát az egyik salzburgi üzlet kollekciójából.
Bár bőséges a fonalválaszték, most én nem vásároltam, iszonyatos mennyiségű fonal van itthon, ezeket kéne már szaporábban feldolgoznom.

Szívesen használják és mutogatják a horgolt kézimunkáikat is.

És végezetül egy újság és egy könyv, amit ott vásároltam. És legfőképp pedig az én saját büszkeségeim, saját népviseleti darabjaim.









2011. szeptember 19., hétfő

Murau





Már egy hete hazaérkeztünk Ausztriából, írhattam volna korábban, de megint benyelt a kert.Az unokákkal is volt tennivaló. A szédüléses nyavalyám sem múlt még el(most egy újabb kezelésre is járok), félek kicsit a nagyobb lélegzetű dolgoktól, hogy nem leszek elég kitartó.De úgy döntöttem, hogy igenis a gyógyulás útjára lépek és megírom az élménybeszámolót, ha nem is egyszuszra az egészet.




Többórás utazás, bámészkodás után megérkeztünk St. Lorenzen ob Murauba, a Mura völgyében fekvő kis faluba, a Kreischberg lábához. Kreischberg Ausztria egyik síparadicsoma, Telente nagy élet van itt, nyáron is a szép táj és a kirándulási lehetőségek miatt. De ilyenkorra már az elkezdődött iskola miatt kevesebben vannak.





Szeretem a falubéli sétákat, gyönyörűek a sokvirágos házak, kertek. Kedvesek az emberek, kedves régi szokás, valamikor nálunk is az volt, talán még egy-két helyen megmaradt, hogy köszönnek még az idegennek is. A még népesebb Murau városkában is kijárt mindenkinek a Grüsss Gott, nemcsak az üzletekben, de az utcán is. Tanácstalanságodat látva pedig biztosan odalép valaki, hogy segítsen.



Legkedvesebb élményem pedig: Kisétáltunk a falutól pár kilométerre található kis vizimalomhoz. Kis séta, nem is vittünk magunkkal semmit. Viszont a malom melletti patakban
behűtve találtunk egy láda sört és üdítőt. Szép meleg idő volt, szívesen ittunk volna valamit.









A közelben egy teremtett lélek nem volt, arra gondoltunk talán a közeli erdőben dolgozóké. De közelebb érve a láda mellett találtunk egy feliratot. Bátran vegyél belőle, fizess érte amennyit akarsz, egészségedre.

A házikó is szépen karban van tartva, pedig nem lakik ott senki. Valaki kijár a faluból virágot locsolni, füvet nyírni.