Üdüljünk gyorsan, gyorsan

Egy barátnőm felhívott, hogy átadná az üdülési hetüket Keszthelyen, mert ők nem tudnak elmenni. Elfogadtuk, lelkesen kezdtük tervezni,hogy hogyan lehet ott eltölteni egy hetet.

Majd újabb telefon a hét közepén, hogy ezt bizonyelég rendesen elszúrta, már ott kellene lenni. Szerencsére nem volt akadálya, hogy elmenjünk így is, csak kicsit kapkodósan kellett pakolni és bizony lerövidült a hét.

Az esős indulás után ragyogó napsütéses napokat fogtunk ki, bár meleg nem volt. Sétáltunk a Festetics kastély parkjában.

Megnéztük a Balatont Balatongyörökről.

Jártunk a városban a halloween hangulatban.

Szép nyugodalmas, kirándulós, sétálós három napot töltöttünk ott.

Sapkák és unokák

Először is szeretném megköszönni a jókívánságokat, biztatást, segíteni akarást. Remélem már egyre jobban leszek és végre egyedül is útnak indulhatok és vezethetek is. Nagyon hiányzik a "függetlenség".
Otthon azért jól elboldogulok és persze sokat kézimunkázom. Van két újfajta dolog is amibe belekezdtem, de ezekről majd legközelebb.
És persze az unokákra való vigyázás. Kettő amúgy is kéznél van, a másik kettőt pedig ha odahozzák, elvagyunk. Tegnap mikor nálunk voltak, a dinoszauruszokról beszélgettünk. Az ötéves Bence vagy tízféle dinó nevét hibátlanul elsorolta, majd valamelyikhez hozzátette, hogy az a krétaporban élt. Ezen olyan jót nevettünk, mert hamar rájött, hogy csak az ő kis agya egyszerűsítette le a Kréta-kort.
Közben meg készültek a sapkák. Bencének annyira tetszett a sajátja, hogy egész nap sapka-sálban volt a lakásban. Mátéra meg alig bírtam rárimánkodni, hogy csak legalább próbáljuk meg. Este az ágyban végre hagyta magát lefényképezni, de végigbohóckodta az egész próbát.
Vivi meg persze már nagylányosan viselte a legújabb sapiját. Martinnak még adósa maradok, de most megint utazás előtt állunk, ő csak a visszaérkezés után kapja meg.

Betegség

Már régóta tervezem, hogy újraindítom kézimunkablogos életem, de ezidáig csak halogattam. Most nagyszerű alkalom kínálkozott egy abaújszántói kézimunkázós találkozó okán szeptember 11-én. De 10-én megint közbeszólt valami. Reggel megittam a kávémat, letettem a poharamat és egy olyan szédülés-hányás roham kapott el, hogy nem tudtam fölkelni. Egy darabig azt hittem gyomorrontás, bár nem értettem mitől, de estére ki kellet hívni az ügyeletet és kénytelen voltam lemondani a másnapi találkozót. Ez azért volt nagyon kínos, mert Budapestről én vittem-hoztam volna néhány embert autóval. De szerencsére Nyüzike átvállalta a feladatot, így a találkozó nem került veszélybe.


Én viszont kórházba kerültem egy olyan betegséggel, amiről soha még nem is hallottam. A középfülben kis kövek biztosítják az egyensúlyérzetet és ha ezek kimozdulnak, illetve kis kálciumkristályok szakadhatnak le róla, rossz helyre kerülve, felborítják ezt az egyensúlyt. A kórházban pár vizsgálatot végigcsináltak, kaptam infúziós kezelést, de egyenlőre még tart a szédelgős állapot. De végre itthon vagyok, igyekszem még pihenni, csinálom az előírt tornát.

Remélem már nem tart sokáig. És főként remélem, hogy legközelebb már a munkáimról írok, bár a kórházban is volt velem kézimunka, amolyan nem koncentrálós, mert egyenlőre még könnyen elfáradok.