Murau

Már egy hete hazaérkeztünk Ausztriából, írhattam volna korábban, de megint benyelt a kert.Az unokákkal is volt tennivaló. A szédüléses nyavalyám sem múlt még el(most egy újabb kezelésre is járok), félek kicsit a nagyobb lélegzetű dolgoktól, hogy nem leszek elég kitartó.De úgy döntöttem, hogy igenis a gyógyulás útjára lépek és megírom az élménybeszámolót, ha nem is egyszuszra az egészet.

Többórás utazás, bámészkodás után megérkeztünk St. Lorenzen ob Murauba, a Mura völgyében fekvő kis faluba, a Kreischberg lábához. Kreischberg Ausztria egyik síparadicsoma, Telente nagy élet van itt, nyáron is a szép táj és a kirándulási lehetőségek miatt. De ilyenkorra már az elkezdődött iskola miatt kevesebben vannak.

Szeretem a falubéli sétákat, gyönyörűek a sokvirágos házak, kertek. Kedvesek az emberek, kedves régi szokás, valamikor nálunk is az volt, talán még egy-két helyen megmaradt, hogy köszönnek még az idegennek is. A még népesebb Murau városkában is kijárt mindenkinek a Grüsss Gott, nemcsak az üzletekben, de az utcán is. Tanácstalanságodat látva pedig biztosan odalép valaki, hogy segítsen.

Legkedvesebb élményem pedig: Kisétáltunk a falutól pár kilométerre található kis vizimalomhoz. Kis séta, nem is vittünk magunkkal semmit. Viszont a malom melletti patakban
behűtve találtunk egy láda sört és üdítőt. Szép meleg idő volt, szívesen ittunk volna valamit.

A közelben egy teremtett lélek nem volt, arra gondoltunk talán a közeli erdőben dolgozóké. De közelebb érve a láda mellett találtunk egy feliratot. Bátran vegyél belőle, fizess érte amennyit akarsz, egészségedre.

A házikó is szépen karban van tartva, pedig nem lakik ott senki. Valaki kijár a faluból virágot locsolni, füvet nyírni.