2011. november 22., kedd

Kányavári sziget

A hétvégére férjemhez utaztam Hévízre. Ő már egy héttel korábban elutazott, együtt terveztük hazajönni. Nekem így ugyan csak egy rövid, hidegecske hétvége jutott, de ezt szerettük volna kihasználni egy kellemes kis kirándulásra. A választás most a Kisbalatonra, a Kányavári szigetre esett.
A szigetre a bejáró Sármellék és Balatonmagyaród között van, a kocsit a parkolóban kell hagyni, rendes körülmények között ez fizetős, de már most ingyenes volt, a sziget látogatása pedig mindig az. A szigetre magára egy fa hídon lehet bejutni. No, ez nagyon izgalmasra sikeredett, mert a fa úgy le volt fagyva, a meredeken ívelő híd egy olyan síkos csúszdának bizonyult, hogy azt hittük, nem jutunk át. Azért nagy nevetgélések közepette, erősen a korlátba csimpaszkodva csak följutottunk a hídra, majd a másik oldalon lecsusszantunk és már meg is érkeztünk. Nem volt egy egyszerű mutatvány és akkor még bele se gondoltunk, hogy ezt visszafelé is meg kell ismételni. Mi még egész "könnyedén" vettük az akadályt, ahhoz képest, hogy két kamasz fiú ezt az attrakciót gumicsizmában és biciklivel próbálta előadni.


Végül is megérte, hogy végigsétálhattunk a Búbosvöcsök tanösvényen, nagyon szép a természet ilyenkor is. Kicsit próbáltuk a "Tüskevár" hangulatát felidézgetni.



















Egregyen is jártunk, a kis Árpád-kori templomot nem lehet kihagyni ha Hévízen vagyunk. Állítólag gyógyító energiák vannak a templom körül. Hát igyekeztünk feltöltődni.


Vasárnap Tamási felé indultunk, meglátogattuk Jolimamát.Kellemes beszélgetés, kávé, süti után indultunk haza.
És kézimunkáról is essen szó!
Vonattal utaztam Keszthelyig, útközben kötöttem, visszafelé a kocsiban is, meg este a szállásunkon. Ezek lettek az eredményei:




























































2011. november 12., szombat

Elkészült

Végre, végre elkészült a kardigánom, elég sokáig elszöszöltem vele, a fonal sokkal vékonyabb volt, mint a mintán, ahonnan lenéztem. Gombokat is sikerült hozzá vennem, először egy kicsit kékeset varrtam rá, pedig ez határozottan szürke.



Ide teszem a mintáját is, hátha valakinek megtetszik.

A ház körül is van még bőven tennivaló, sok birsalmánk lett. Elég sok birsalmapürét tettem be a mélyhűtőbe. Ebből krémlevest, illetve keményre vert tejszínhabbal fagyit szoktunk csinálni. De birsalmasajt is lett bőven. Ezt szoktam kis csillagánizzsal ízesíteni, nagyon finom.
Jolimama írta, hogy régebben, míg még megvolt a házuk, gyakran főztek be. Úgy gondoltam, tán örülne, ha egy kis birsalmasajtot küldenék neki. Varrtam még néhány meggymagpárnát, erre huzatot. Találtam egy helyes kis keresztszemes mintát, nem vagyok gyakorlott keresztszemező, ezért sikerült is kicsit elmérni , de elkészült.

Még varrtam egy kis kézimunka kosárkát, minden csak kisérleti példány,ezeket is elküldtem.( szegény Jolimama).
Most pedig belekezdtem egy pulcsiba, unokám erre azt mondta, tán a Télapónak csinálod.










2011. november 5., szombat

Ősz


Reggelenként már bizony hideg van, a pingvinek is vidáman játszadoznak az egyik lakótelepi parkban. A madarak is melengetik a lábukat a Királyfürdő Dunába ömlő gyógyvizénél.



A gyerekekkel faleveleket gyüjtögetünk és a tavaly tanult levélrózsából csokrokat kötünk. Itt Bence a saját művével. Kis segítség kellett csak a levelek összekötözéséhez.


http://haha.nu/creative/how-to-make-roses-from-maple-leaves/ Így készül.



Kint is bent is "elkel most a nagykendő", a meleg holmi.Kaptam egy jódarab finom, puha gyapjúszövetet, szép nagykockás, mást nem is tudtam elképzelni belőle csak ezt a takarót. Vettem hozzá ezt az élénk színű pamut-polár anyagot. Jó hosszú lett a takaró maga, jól bele lehet burkolózni.
És hogy Máté se fázzon odakinn, az előző bejegyzésben mutatott mintájával ő is kapott egy sapkát.