Kányavári sziget

A hétvégére férjemhez utaztam Hévízre. Ő már egy héttel korábban elutazott, együtt terveztük hazajönni. Nekem így ugyan csak egy rövid, hidegecske hétvége jutott, de ezt szerettük volna kihasználni egy kellemes kis kirándulásra. A választás most a Kisbalatonra, a Kányavári szigetre esett.
A szigetre a bejáró Sármellék és Balatonmagyaród között van, a kocsit a parkolóban kell hagyni, rendes körülmények között ez fizetős, de már most ingyenes volt, a sziget látogatása pedig mindig az. A szigetre magára egy fa hídon lehet bejutni. No, ez nagyon izgalmasra sikeredett, mert a fa úgy le volt fagyva, a meredeken ívelő híd egy olyan síkos csúszdának bizonyult, hogy azt hittük, nem jutunk át. Azért nagy nevetgélések közepette, erősen a korlátba csimpaszkodva csak följutottunk a hídra, majd a másik oldalon lecsusszantunk és már meg is érkeztünk. Nem volt egy egyszerű mutatvány és akkor még bele se gondoltunk, hogy ezt visszafelé is meg kell ismételni. Mi még egész "könnyedén" vettük az akadályt, ahhoz képest, hogy két kamasz fiú ezt az attrakciót gumicsizmában és biciklivel próbálta előadni.

Végül is megérte, hogy végigsétálhattunk a Búbosvöcsök tanösvényen, nagyon szép a természet ilyenkor is. Kicsit próbáltuk a "Tüskevár" hangulatát felidézgetni.

Egregyen is jártunk, a kis Árpád-kori templomot nem lehet kihagyni ha Hévízen vagyunk. Állítólag gyógyító energiák vannak a templom körül. Hát igyekeztünk feltöltődni.

Vasárnap Tamási felé indultunk, meglátogattuk Jolimamát.Kellemes beszélgetés, kávé, süti után indultunk haza.
És kézimunkáról is essen szó!
Vonattal utaztam Keszthelyig, útközben kötöttem, visszafelé a kocsiban is, meg este a szállásunkon. Ezek lettek az eredményei: