Kányavári sziget

A hétvégére férjemhez utaztam Hévízre. Ő már egy héttel korábban elutazott, együtt terveztük hazajönni. Nekem így ugyan csak egy rövid, hidegecske hétvége jutott, de ezt szerettük volna kihasználni egy kellemes kis kirándulásra. A választás most a Kisbalatonra, a Kányavári szigetre esett.
A szigetre a bejáró Sármellék és Balatonmagyaród között van, a kocsit a parkolóban kell hagyni, rendes körülmények között ez fizetős, de már most ingyenes volt, a sziget látogatása pedig mindig az. A szigetre magára egy fa hídon lehet bejutni. No, ez nagyon izgalmasra sikeredett, mert a fa úgy le volt fagyva, a meredeken ívelő híd egy olyan síkos csúszdának bizonyult, hogy azt hittük, nem jutunk át. Azért nagy nevetgélések közepette, erősen a korlátba csimpaszkodva csak följutottunk a hídra, majd a másik oldalon lecsusszantunk és már meg is érkeztünk. Nem volt egy egyszerű mutatvány és akkor még bele se gondoltunk, hogy ezt visszafelé is meg kell ismételni. Mi még egész "könnyedén" vettük az akadályt, ahhoz képest, hogy két kamasz fiú ezt az attrakciót gumicsizmában és biciklivel próbálta előadni.

Végül is megérte, hogy végigsétálhattunk a Búbosvöcsök tanösvényen, nagyon szép a természet ilyenkor is. Kicsit próbáltuk a "Tüskevár" hangulatát felidézgetni.

Egregyen is jártunk, a kis Árpád-kori templomot nem lehet kihagyni ha Hévízen vagyunk. Állítólag gyógyító energiák vannak a templom körül. Hát igyekeztünk feltöltődni.

Vasárnap Tamási felé indultunk, meglátogattuk Jolimamát.Kellemes beszélgetés, kávé, süti után indultunk haza.
És kézimunkáról is essen szó!
Vonattal utaztam Keszthelyig, útközben kötöttem, visszafelé a kocsiban is, meg este a szállásunkon. Ezek lettek az eredményei:

Ősz

Reggelenként már bizony hideg van, a pingvinek is vidáman játszadoznak az egyik lakótelepi parkban. A madarak is melengetik a lábukat a Királyfürdő Dunába ömlő gyógyvizénél.

A gyerekekkel faleveleket gyüjtögetünk és a tavaly tanult levélrózsából csokrokat kötünk. Itt Bence a saját művével. Kis segítség kellett csak a levelek összekötözéséhez.

http://haha.nu/creative/how-to-make-roses-from-maple-leaves/ Így készül.

Kint is bent is "elkel most a nagykendő", a meleg holmi.Kaptam egy jódarab finom, puha gyapjúszövetet, szép nagykockás, mást nem is tudtam elképzelni belőle csak ezt a takarót. Vettem hozzá ezt az élénk színű pamut-polár anyagot. Jó hosszú lett a takaró maga, jól bele lehet burkolózni.
És hogy Máté se fázzon odakinn, az előző bejegyzésben mutatott mintájával ő is kapott egy sapkát.

Sapkák és unokák

Először is szeretném megköszönni a jókívánságokat, biztatást, segíteni akarást. Remélem már egyre jobban leszek és végre egyedül is útnak indulhatok és vezethetek is. Nagyon hiányzik a "függetlenség".
Otthon azért jól elboldogulok és persze sokat kézimunkázom. Van két újfajta dolog is amibe belekezdtem, de ezekről majd legközelebb.
És persze az unokákra való vigyázás. Kettő amúgy is kéznél van, a másik kettőt pedig ha odahozzák, elvagyunk. Tegnap mikor nálunk voltak, a dinoszauruszokról beszélgettünk. Az ötéves Bence vagy tízféle dinó nevét hibátlanul elsorolta, majd valamelyikhez hozzátette, hogy az a krétaporban élt. Ezen olyan jót nevettünk, mert hamar rájött, hogy csak az ő kis agya egyszerűsítette le a Kréta-kort.
Közben meg készültek a sapkák. Bencének annyira tetszett a sajátja, hogy egész nap sapka-sálban volt a lakásban. Mátéra meg alig bírtam rárimánkodni, hogy csak legalább próbáljuk meg. Este az ágyban végre hagyta magát lefényképezni, de végigbohóckodta az egész próbát.
Vivi meg persze már nagylányosan viselte a legújabb sapiját. Martinnak még adósa maradok, de most megint utazás előtt állunk, ő csak a visszaérkezés után kapja meg.