2010. október 18., hétfő

Sapkák és unokák







Először is szeretném megköszönni a jókívánságokat, biztatást, segíteni akarást. Remélem már egyre jobban leszek és végre egyedül is útnak indulhatok és vezethetek is. Nagyon hiányzik a "függetlenség".
Otthon azért jól elboldogulok és persze sokat kézimunkázom. Van két újfajta dolog is amibe belekezdtem, de ezekről majd legközelebb.
És persze az unokákra való vigyázás. Kettő amúgy is kéznél van, a másik kettőt pedig ha odahozzák, elvagyunk. Tegnap mikor nálunk voltak, a dinoszauruszokról beszélgettünk. Az ötéves Bence vagy tízféle dinó nevét hibátlanul elsorolta, majd valamelyikhez hozzátette, hogy az a krétaporban élt. Ezen olyan jót nevettünk, mert hamar rájött, hogy csak az ő kis agya egyszerűsítette le a Kréta-kort.
Közben meg készültek a sapkák. Bencének annyira tetszett a sajátja, hogy egész nap sapka-sálban volt a lakásban. Mátéra meg alig bírtam rárimánkodni, hogy csak legalább próbáljuk meg. Este az ágyban végre hagyta magát lefényképezni, de végigbohóckodta az egész próbát.
Vivi meg persze már nagylányosan viselte a legújabb sapiját. Martinnak még adósa maradok, de most megint utazás előtt állunk, ő csak a visszaérkezés után kapja meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése