Marosvásárhely2

Vasárnap ismét elindultunk várost nézni. Persze ismét gyalog, mert a busz valahogy nem akart jönni. Rögtön a Rózsák terére igyekeztünk, hogy ne csak a vásári vigasságot lássuk, hanem a szép épületeket is. Az első igazi szép látványosság a szecessziós városháza és mellette a Kultúrpalota. Sajnos a Kultúrpalota nagy része be volt állványozva, így a magyar népművészeti motívumokból, fémborításokból, szobrokból csak keveset láttunk.
A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes cserepei fedik.

Sok szép épület látható még a téren. A Tholdalagi palota, az Apolló palota...
A környező utcákat járva láttuk még a Nemzeti Színházat,  a Megyei Múzeumot, a Zsinagógát, a Bólyai Gimnáziumot, a Teleki-Bólyai Könyvtárat és még sok mást.

Majd a Vár következett. A Várbéli református templomban éppen istentisztelet folyt, ezt követően sokan sétáltak a szép napsütésben a várkertben, annak ellenére, hogy nagy felújítás zajlik ott is.

A Várból még egy pillantást vetettünk a városra

Elsétáltunk egy ortodox temető mellett, gyönyörködtünk a zsindellyel fedett kis fatemplomban.
És a jó nagy séta után még rájöttünk, hogy valamit nem láttunk, Marosvásárhelyen vagyunk és még nem láttuk a Marost. Így hát arrafelé vettük az irányt. Biztosan van szebb része is, de mi itt értük el a folyót.

Jól elfáradtunk ugyan, de még visszasétáltunk a városközpontba, ott leültünk kicsit pihenni és bámulni a vásári forgatagot. Jó volt hallani, hogy  sok a magyar szó, őrzik a magyar emlékeket, hagyományokat.