Szürke

A kötött pulcsi még uti kézimunkaként jött velem Ausztriába. Egyszerű mintája miatt valóban úton-útfélen köthető volt.

A horgoltból egy kardigán lesz. Sajnos egy másik fonalból, ami kevés lett, már egyszer majdnem készre horgoltam.Remélem hamar elkészül, mert rengeteg tervem van még.

Hallstatt

Pár képre vártam a barátainktól, akikkel együtt voltunk ezen a túrán. Így hát folytatom.

115 km áll előttünk Hallstattig a Sölkpass hágón(1790 m) keresztül. Később megnéztem egy tájékoztatót, csak gyakorlott vezetőknek ajánlják. Ezzel nem is volt hiba, csak az időjárással. Sajnos esett és a pára és köd beborította a hegyeket, amik között autóztunk. Mindenesetre éreztük ez erős emelkedőket és a kanyarokat.

http://www.youtube.com/watch?v=1OMT1pXGNHo

Itt találtam egy videót, belenézhettek Ti is, mit láthattunk volna az érzések helyett.

A következőket egy prospektusból másolom:

A hallstatti sóbánya története hosszú századokra nyúlik vissza, melyet igazi kalandok közepette fedezhetünk fel. Miután feltornásztuk magunkat a panorámafelvonó segítségével a hegyre, megkezdődik az időutazás egészen a Kr.e. 1. századig.

Megismerkedhetünk az akkori és későbbi korok vívmányaival, felfedezéseivel a fehérarany-bányászat terén, eközben bányakocsival haladunk végig a járatokon, kipróbálhatjuk a bányászok csúszdáját és megcsodálhatjuk a földalatti szikes tavat is. Hallstatt és a mellette elhelyezkedő hallsatti tó csodálatos látványával a világörökség része.

A képeken látszik, hogy sajnos továbbra is esett az eső a hegyen is és később a városban is. Kicsit csapzottan érkeztünk a bányába és öltöztünk be bányásznak. Érdekesség, hogy hegynek fölfelé bányásznak, ezért is kellett lecsúsznunk a csúszdán, ahol még a sebességünket is mérték. Én kicsit óvatos voltam, de a férjem 29 km-s sebességet ért el, ezzel a látogatócsoportban (kb.50 fő)a második leggyorsabb volt.

A városka egyetlen utcája pedig gyönyörű.A házak egymás fölé épültek a hegyoldalba.Autóval, a szállítókocsikon kívül, behajtani tilos.

A visszútra már inkább az autópályát választottuk, hiszen úgyse láttunk volna semmit a hágón keresztül.

Kézimunka, népviselet Stájerországban

Ez bizony egy óriási téma, így hát csak néhány személyes benyomásomat írom le.

Ausztriában sokkal többen kézimunkáznak mint nálunk. Szinte minden faluban, ahol bolt van, lehet kézimunkához, kötéshez, horgoláshoz, varráshoz anyagot, fonalat cérnát kapni. Gyakran botlik az ember népviseleti ruhákat árusító boltokba is. A mi kis falunban is volt egy ilyen bolt.

És az emberek, fiatalok idősek szívesen hordják ezeket a ruhákat és ahogy láttam, nem is mindig csak ünnepi alkalmakkor, templomba.

Ezekhez a ruhákhoz pedig gyakran készül kézzel kötött kabátka, sapka, sál, kendő, zokni. Zoknikötő fonalakból is óriási a választék és nem is megfizethetetlen áron.

A népviseletek persze nem olcsók, legtöbbször gyönyörűen megvarrt darabokról van szó. Mutatok is példát az egyik salzburgi üzlet kollekciójából.

Bár bőséges a fonalválaszték, most én nem vásároltam, iszonyatos mennyiségű fonal van itthon, ezeket kéne már szaporábban feldolgoznom.

Szívesen használják és mutogatják a horgolt kézimunkáikat is.

És végezetül egy újság és egy könyv, amit ott vásároltam. És legfőképp pedig az én saját büszkeségeim, saját népviseleti darabjaim.

Murau

Már egy hete hazaérkeztünk Ausztriából, írhattam volna korábban, de megint benyelt a kert.Az unokákkal is volt tennivaló. A szédüléses nyavalyám sem múlt még el(most egy újabb kezelésre is járok), félek kicsit a nagyobb lélegzetű dolgoktól, hogy nem leszek elég kitartó.De úgy döntöttem, hogy igenis a gyógyulás útjára lépek és megírom az élménybeszámolót, ha nem is egyszuszra az egészet.

Többórás utazás, bámészkodás után megérkeztünk St. Lorenzen ob Murauba, a Mura völgyében fekvő kis faluba, a Kreischberg lábához. Kreischberg Ausztria egyik síparadicsoma, Telente nagy élet van itt, nyáron is a szép táj és a kirándulási lehetőségek miatt. De ilyenkorra már az elkezdődött iskola miatt kevesebben vannak.

Szeretem a falubéli sétákat, gyönyörűek a sokvirágos házak, kertek. Kedvesek az emberek, kedves régi szokás, valamikor nálunk is az volt, talán még egy-két helyen megmaradt, hogy köszönnek még az idegennek is. A még népesebb Murau városkában is kijárt mindenkinek a Grüsss Gott, nemcsak az üzletekben, de az utcán is. Tanácstalanságodat látva pedig biztosan odalép valaki, hogy segítsen.

Legkedvesebb élményem pedig: Kisétáltunk a falutól pár kilométerre található kis vizimalomhoz. Kis séta, nem is vittünk magunkkal semmit. Viszont a malom melletti patakban
behűtve találtunk egy láda sört és üdítőt. Szép meleg idő volt, szívesen ittunk volna valamit.

A közelben egy teremtett lélek nem volt, arra gondoltunk talán a közeli erdőben dolgozóké. De közelebb érve a láda mellett találtunk egy feliratot. Bátran vegyél belőle, fizess érte amennyit akarsz, egészségedre.

A házikó is szépen karban van tartva, pedig nem lakik ott senki. Valaki kijár a faluból virágot locsolni, füvet nyírni.

Kiállítás

Kézimunka kiállítás nyílt január 30-án, amiről bővebben az itt látható meghívó beszámol. Nagyon örülök, hogy tagja lehetek ennek a közösségnek. Ez az index fórumaiból az egyik kézimunás topik.

Most ugyan sem a szervezésben nem tudtam résztvenni és nem is küldtem a kiállításra munkámat, de az jó volt, hogy legalább a megnyitóra el tudtam menni. Nagyszerű volt és a bemutatott munkák is nagyon szépek. Aki csak teheti menjen el, nézze meg.

Üdüljünk gyorsan, gyorsan

Egy barátnőm felhívott, hogy átadná az üdülési hetüket Keszthelyen, mert ők nem tudnak elmenni. Elfogadtuk, lelkesen kezdtük tervezni,hogy hogyan lehet ott eltölteni egy hetet.

Majd újabb telefon a hét közepén, hogy ezt bizonyelég rendesen elszúrta, már ott kellene lenni. Szerencsére nem volt akadálya, hogy elmenjünk így is, csak kicsit kapkodósan kellett pakolni és bizony lerövidült a hét.

Az esős indulás után ragyogó napsütéses napokat fogtunk ki, bár meleg nem volt. Sétáltunk a Festetics kastély parkjában.

Megnéztük a Balatont Balatongyörökről.

Jártunk a városban a halloween hangulatban.

Szép nyugodalmas, kirándulós, sétálós három napot töltöttünk ott.

Sapkák és unokák

Először is szeretném megköszönni a jókívánságokat, biztatást, segíteni akarást. Remélem már egyre jobban leszek és végre egyedül is útnak indulhatok és vezethetek is. Nagyon hiányzik a "függetlenség".
Otthon azért jól elboldogulok és persze sokat kézimunkázom. Van két újfajta dolog is amibe belekezdtem, de ezekről majd legközelebb.
És persze az unokákra való vigyázás. Kettő amúgy is kéznél van, a másik kettőt pedig ha odahozzák, elvagyunk. Tegnap mikor nálunk voltak, a dinoszauruszokról beszélgettünk. Az ötéves Bence vagy tízféle dinó nevét hibátlanul elsorolta, majd valamelyikhez hozzátette, hogy az a krétaporban élt. Ezen olyan jót nevettünk, mert hamar rájött, hogy csak az ő kis agya egyszerűsítette le a Kréta-kort.
Közben meg készültek a sapkák. Bencének annyira tetszett a sajátja, hogy egész nap sapka-sálban volt a lakásban. Mátéra meg alig bírtam rárimánkodni, hogy csak legalább próbáljuk meg. Este az ágyban végre hagyta magát lefényképezni, de végigbohóckodta az egész próbát.
Vivi meg persze már nagylányosan viselte a legújabb sapiját. Martinnak még adósa maradok, de most megint utazás előtt állunk, ő csak a visszaérkezés után kapja meg.