Debrecenbe kéne menni

Még februárban találtuk ki, hogy már egyszer el kéne menni Debrecenbe, rég jártunk arra. Végülis adódott egy lehetőség, így azután egy hétvégét ott töltöttünk. Kicsit elmaradtam az élménybeszámolóval, de megint túl sok tennivaló volt idehaza. Már ezért is jó volt kicsit kiszakadni. Pont egy disznóvágásba sikerült belecsöppennünk, így a városnézésre igazából egy kis sétán kívül nem igazán volt alkalmunk.

A havazás miatt kicsit karácsonyias volt a hangulat, nem bántuk meg, hogy elmentünk.

És ennek az időszaknak a kézimunkái is még elég télies hangulatúak.

Hatvan

Ez most kivételesen nem egy város, de utazásnak óriási.


Hatvan éves lettem. Talán el sem hiszem. Mi minden történt ennyi idő alatt. Az én életemben is és egyébként is.


Most csak ennyi. A családdal szerdán tudunk összejönni, így hát megemlékezem róla csak így magamnak.

Most kb. 22. 132 és fél napos lehetek.

Kányavári sziget

A hétvégére férjemhez utaztam Hévízre. Ő már egy héttel korábban elutazott, együtt terveztük hazajönni. Nekem így ugyan csak egy rövid, hidegecske hétvége jutott, de ezt szerettük volna kihasználni egy kellemes kis kirándulásra. A választás most a Kisbalatonra, a Kányavári szigetre esett.
A szigetre a bejáró Sármellék és Balatonmagyaród között van, a kocsit a parkolóban kell hagyni, rendes körülmények között ez fizetős, de már most ingyenes volt, a sziget látogatása pedig mindig az. A szigetre magára egy fa hídon lehet bejutni. No, ez nagyon izgalmasra sikeredett, mert a fa úgy le volt fagyva, a meredeken ívelő híd egy olyan síkos csúszdának bizonyult, hogy azt hittük, nem jutunk át. Azért nagy nevetgélések közepette, erősen a korlátba csimpaszkodva csak följutottunk a hídra, majd a másik oldalon lecsusszantunk és már meg is érkeztünk. Nem volt egy egyszerű mutatvány és akkor még bele se gondoltunk, hogy ezt visszafelé is meg kell ismételni. Mi még egész "könnyedén" vettük az akadályt, ahhoz képest, hogy két kamasz fiú ezt az attrakciót gumicsizmában és biciklivel próbálta előadni.

Végül is megérte, hogy végigsétálhattunk a Búbosvöcsök tanösvényen, nagyon szép a természet ilyenkor is. Kicsit próbáltuk a "Tüskevár" hangulatát felidézgetni.

Egregyen is jártunk, a kis Árpád-kori templomot nem lehet kihagyni ha Hévízen vagyunk. Állítólag gyógyító energiák vannak a templom körül. Hát igyekeztünk feltöltődni.

Vasárnap Tamási felé indultunk, meglátogattuk Jolimamát.Kellemes beszélgetés, kávé, süti után indultunk haza.
És kézimunkáról is essen szó!
Vonattal utaztam Keszthelyig, útközben kötöttem, visszafelé a kocsiban is, meg este a szállásunkon. Ezek lettek az eredményei:

Elkészült

Végre, végre elkészült a kardigánom, elég sokáig elszöszöltem vele, a fonal sokkal vékonyabb volt, mint a mintán, ahonnan lenéztem. Gombokat is sikerült hozzá vennem, először egy kicsit kékeset varrtam rá, pedig ez határozottan szürke.

Ide teszem a mintáját is, hátha valakinek megtetszik.

A ház körül is van még bőven tennivaló, sok birsalmánk lett. Elég sok birsalmapürét tettem be a mélyhűtőbe. Ebből krémlevest, illetve keményre vert tejszínhabbal fagyit szoktunk csinálni. De birsalmasajt is lett bőven. Ezt szoktam kis csillagánizzsal ízesíteni, nagyon finom.
Jolimama írta, hogy régebben, míg még megvolt a házuk, gyakran főztek be. Úgy gondoltam, tán örülne, ha egy kis birsalmasajtot küldenék neki. Varrtam még néhány meggymagpárnát, erre huzatot. Találtam egy helyes kis keresztszemes mintát, nem vagyok gyakorlott keresztszemező, ezért sikerült is kicsit elmérni , de elkészült.

Még varrtam egy kis kézimunka kosárkát, minden csak kisérleti példány,ezeket is elküldtem.( szegény Jolimama).
Most pedig belekezdtem egy pulcsiba, unokám erre azt mondta, tán a Télapónak csinálod.

Ősz

Reggelenként már bizony hideg van, a pingvinek is vidáman játszadoznak az egyik lakótelepi parkban. A madarak is melengetik a lábukat a Királyfürdő Dunába ömlő gyógyvizénél.

A gyerekekkel faleveleket gyüjtögetünk és a tavaly tanult levélrózsából csokrokat kötünk. Itt Bence a saját művével. Kis segítség kellett csak a levelek összekötözéséhez.

http://haha.nu/creative/how-to-make-roses-from-maple-leaves/ Így készül.

Kint is bent is "elkel most a nagykendő", a meleg holmi.Kaptam egy jódarab finom, puha gyapjúszövetet, szép nagykockás, mást nem is tudtam elképzelni belőle csak ezt a takarót. Vettem hozzá ezt az élénk színű pamut-polár anyagot. Jó hosszú lett a takaró maga, jól bele lehet burkolózni.
És hogy Máté se fázzon odakinn, az előző bejegyzésben mutatott mintájával ő is kapott egy sapkát.

Közjáték

A múltkor mutattam, hogy egy szürke kardigánt horgolok magamnak, A horgolótűtől annyira fájt a kezem, hogy kénytelen voltam visszatérni a kötőtűkhöz. Érdekes, attól nem fájt. A fájdalomnak persze oka volt, körte és birsalmabefőzés, leginkább a pucolás. Elsőnek az unokaleánynak régóta ígért pulcsi került sorra.

Utána visszatértem a horgoláshoz, haladtam is vele egy kicsit, de "sajnos" közben betévedtem egy turkálóba, ahol találtam néhány csomag nekem tetsző fonalat. Hazaérve ki is kellett próbálnom és miután a minap a szabadtéri ovis ünnepségen Bence és Máté is már szinte fáztak, gondoltam, itt az ideje a sapkakészítésnek.

Jolimama a Kézimunkások Baráti Köre blogon kérte, hogy tegyünk fel karácsonyi ajándékötleteket, a sapi mintáját holnaptól megtaláljátok itt:

http://kezimunkasokbaratikore.blogspot.com/

Salzburg

Utolsó kirándulásunk Salzburg.


Bár Ausztriában már sokszor jártam, ebben a városban még soha. Sokat hallunk róla, ünnepi játékok, Mozart, a téli Salzburg, síelés... ott járni mégis más.
Viszonylag hosszú útra indulunk és Salzburghoz közeledvén olyan városok neveit olvassuk a táblákon, ahová szintén jó lenne eljutni. Salzkammergut, Berchtesgaden...
Az autót kinnhagyjuk a város szélén ( a parkolójegy egésznapos városi közlekedésre is használható) és trolival beutazunk a központba. Csodaszép időt fogtunk ki, rengeteg a turista, mindenki élvezi az őszi napsütést.


Siklóval megyünk a várba, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra. A várbéli séta után a belváros szűk kis utcáin csatlakozunk a hömpölygő tömeghez, bámuljuk a kirakatokat,Mozart Kugelt veszünk, kávét iszunk Ausztria legrégebbi kávéházában a Tomaselliben.


Megnézzük Mozart szülőházát és a Salzach folyó mellett elballagunk a csodás, csupa virág Mirabell kastélyig. Ez a pár óra csak benyomásokat szerezni elég, sokkal több idő kéne alaposan megismerni a várost. Hát még a környéket. Az autópályán megyünk vissza Murauba és még így is sokmindent látunk, igaz csak messziről. Jó lenne megnézni a Hohenwerfen várát, a dachsteini jégbarlangot, aminek a kilátója, a Skywalk, jól látszik a pályáról. Sajnos egy baleset miatt az egyik alagút előtt jóideig vesztegelünk, de az autósok türemesek, sőt beszélgetések alakulnak ki.


Még a Tomaselliben szerettünk volna salzburgi galuskát enni, van ott mindenféle csodás sütemény,de "nockerlt" sajnos ők nem árulnak. Ajánlottak pár helyet, ahol kapni, ezekből választottam az Arany Kacsát és álljon itt az ő receptjük búcsúzóul.


Itthon feltétlenül megcsinálom.


Salzburgi galuska recept:
Hozzávalók:
10 tojásfehérje
6 evőkanál cukor
6 tojássárgája
6 evőkanál liszt
A tojásfehérjéket verjük kemény habbá egy csipet sóval. Adjuk hozzá apránként a cukrot, az átszitált lisztet és a tojások sárgáját. A keveréket egy kivajazott és vörösáfonya lekvárral megkent tálba szaggatjuk. 3 nagy halmot készítünk.
200 fokon kb. 12 percig sütjük, közben a sütőt ne nyissuk meg. Megszórjuk porcukorral és azonnal tálaljuk.